Ugyanezen a napon a németek megindították támadásukat a nyugati fronton. von
Brauchitsch tábornok parancsnoksága alatt 110 hadosztály állt:
von Bock tábornok a
belga és a holland határ mentén, a középső szakaszon (Meuse) von Rundstedt, délen
von Leeb csoportja. A
német támadás ereje és gyorsasága meglepte a szövetségeseket. További
meglepetést jelentett, hogy nagy tömegben összpontosítva használták fel a
gépesített és páncélos erőiket, amelyeket a Luftwaffe hatékonyan
támogatott, a levegőből zúzva szét minden ellenállást. (Kesselring
repülői Rotterdamot szinte
folyamatosan bombázták). Öt nap alatt – nem zavartatva attól, hogy a hollandok
nagy területeket árasztottak el, hogy lassítsák a német előrenyomulást –
elfoglalták egész Hollandiát. A védelem kulcspontjait ott is és Belgiumban is
ejtőernyősök foglalták el.
A szövetségesek Gamelin tábornok
főparancsnokság alatt 110 hadosztállyal rendelkeztek. Mind tüzérség, mind
légierő, mind páncélosok tekintetében szám szerinti fölényben voltak, azonban
erejüket nem voltak képesek összpontosítva bevetni. Különös hátrányt jelentett,
hogy páncélosaikat csak a gyalogság támogatására használták. Giraud tábornok 7.
hadserege a tengerparton észak felé indult, hogy a védekező belga haderőhöz
fölzárkózzon - hasonlóan ahhoz, ahogy az az I. világháborúban történt. Ezzel
azonban szinte besétált a németek által állított csapdába. Rundstedt páncélosai
(hét páncéloshadosztály) ugyanis villámgyorsan átkeltek az Ardenneken (a szövetségesek úgy vélték, hogy tankokkal
képtelenség áthatolni az erdős hegyes terepen), 15-ére áttörték a frontot, majd
a szövetségesek hátában a tenger felé nyomultak előre. Sorra elfoglalták a
kikötőket, elvágták a Belgiumban harcoló - főleg brit - csapatokat. Majd -
Hitler parancsára - az utolsó még szabad kikötő, Dunkerque ellen
átmenetileg, egy napig leállították a támadást; ennek köszönhetően tudtak a
szövetségesek mintegy 330 000 embert kimenteni Angliába.
Június 5-én a németek a Somme
vonalán indították meg új támadásukat, és 14-én bevonultak Párizsba.
Június 10-én, hogy ki ne
maradjon a sikerből Olaszország is hadat üzent Franciaországnak és Angliának. Az
olasz csapatok meginduló támadása azonban nem tudta áttörni az Alpok és a
Földközi-tenger közötti sávon kiépített francia védelmi vonalat.
Paul Reynaud kormánya
a németek elől Bordeaux-ba menekült,
majd lemondott, és az első világháború hőse, a 84 éves Pétain marsall alakított új kormányt, amely
fegyverszünetet kért a németektől. Hogy a franciákon elégtételt vegyen, a
fegyverletételről szóló egyezményt Hitler ugyanabban a francia nemzeti
ereklyének tekintett vasúti kocsiban (Compiègne-i vagon) íratta alá a francia
küldöttséggel, amelyben a német kapituláció történt 1918-ban. Ezek után Franciaország északi része – benne
Párizs és az Atlanti-partvidék, Franciaország területének mintegy háromötöde – a
német csapatok megszállása alá került, míg az ország déli része Vichy központtal
névleg önálló maradt.
A kapitulációt közvetlenül megelőzően Charles de Gaulle tábornok Angliába menekült,
ahol meghirdette a németellenes harc további folytatását, és megalakította a
Szabad Franciaország mozgalmat. A tengerentúli francia gyarmatokon – elsősorban
az Észak-Afrikában, amelynek Darlan
tengernagy volt a kormányzója – állomásozó katonai erőket felszólította a hozzá
való csatlakozásra, azok azonban ingadozva ugyan, de elismerték a Vichy
kormányt.
1940. július 3-án az angolok - noha Pétain ígéretet
tett, hogy nem engedi meg, hogy a francia hajók német kézre kerüljenek és Anglia
ellen használják fel őket - felszólították az Oranban és Mers el Kebírben
állomásozó francia flottaegységeket, hogy csatlakozzanak hozzájuk, vagy fussanak
be semleges kikötőbe. Miután a franciák elutasították az ultimátumot, a britek
tüzet nyitottak a francia hajókra, többet elsüllyesztettek, megrongáltak, köztük
a francia flotta legkorszerűbb egységét a Richelieu
csatahajót.
1942. november 13-án, miután amerikai csapatok szálltak partra
Észak-Afrikában, a németek megszállták Franciaországnak a Vichy kormányzat
irányítása alatt maradt részét is. A flotta Toulonban állomásozó hajóit a
francia tengerészek a fenékszelepek megnyitásával elsüllyesztették, hogy ne
kerüljenek német kézre. |