Viszonylag rövid hadműveleti szünet után a szovjet vezérkar - némi vitát
követően - tavasszal a nyugati és a déli irányban egyszerre próbálta felújítani
az offenzívát. A front Moszkvával szembeni szakaszán ekkor lényegesen már nem
sikerült hátrébb szorítani a németeket, délen azonban több sikerrel kecsegtetett
Tyimosenkó marsall Harkov irányában május
12-én meginduló támadása (Délnyugati Front és Déli Front). A szovjet páncélosok
áttörték a német védőállásokat, és több mint 100 kilométert előrenyomulva
elérték Harkov külvárosát. Itt azonban kimerültek a támadó energiák, miközben a
kialakult kiszögelés két oldalán megindult a német ellentámadás. Von Bock
parancsnoksága alatt délről Kleist tábornok 4. páncélos
hadserege, északról pedig Paulus
tábornok 6. hadserege átkarolta, majd bekerítette a délnyugati front
csapatait, mintegy 250 ezer foglyot ejtve és több mint 1000 szovjet tankot
megsemmisítve.
A németek nyári offenzívájának előjátéka Szevasztopol bevétele
volt. Az előző év októbere óta bekerített város ellen június 7-én kezdte meg Manstein tábornok
hadserege. Június végére áttörték a várost övező védelmi gyűrűt, majd utcai
harcban július 2-ig fokozatosan fölszámolták az ellenállást a városban, és
elfoglalták a Herszonesz félszigetet.
A németek nagy nyári támadása – eltérően az előző évitől – már nem három,
hanem csak egy hadműveleti irányba indult meg. Miközben Dél-Oroszországban
fellángoltak a harcok, a front középső és északi szakasza alig mozdult. A
történészek többsége már ebben a tényben az erőviszonyok átrendeződésének
kezdetét látja. Máig vita van abban, hogy mi volt a német támadás valódi
hadműveleti célja. Az egyik álláspont szerint a német főerők áttörve a Donon és
a Volgán észak felé fordultak volna, hogy aztán dél és kelet felől egy óriási
stratégiai bekerítéssel foglalják el Moszkvát. A másik vélemény szerint az
elsődleges cél a grozniji olajmezők megszerzése, valamint a Kaukázuson keresztül
az indiai út megnyitása volt. Elképzelhető az is, hogy a német stratégiai
célkitűzések a hadműveletek alakulásának menete során változtak, és miután
offenzívájuk a Don-kanyarban elakadt, átmenetileg letettek a Moszkva elleni
hadműveletről, és a támadás fő súlypontja így helyeződött át a nyár végére
délre.
A 2., a 4. páncélos és a 2. magyar
hadsereg (Weichs hadseregcsoport) június 28-én kezdődött támadásukkal
áttörték Rokosszovszkij marsall frontvonalát. Július 6-án elérték a Dont, itt
azonban ismét erős szovjet ellenállásba ütköztek és Voronyezs térségében
lényegében elakadtak. A 6. német hadsereg támadása azonban tőlük délre sikeresen
bontakozott ki. Ennek hatására a német főparancsnokság délre irányította a 4.
páncélos hadsereget is. Július 23-án ismét elfoglalták a Don melletti Rosztovot.
Augusztus elején a Paulus vezérezredes 6. hadserege és Kleist 4. páncélos
hadserege megindította a Volga irányába az új támadást. Időközben azonban a 4
páncélos hadsereget dél felé, a Kaukázus irányába fordították, miközben Paulus
csapatai a Volga menti Sztálingrád elfoglalásának feladatát kapták. A német
páncélosok átlagosan 40 km-t tettek meg naponta a dél-orosz sztyeppén. Augusztus
4-én Sztavropolt, 9-én Majkopot érték el, és Kleist erői behatoltak a
Kaukázusba, szeptember elején pedig Paulus csapatai megkezdték Sztálingrád
ostromát (a várost augusztus 24-én kezdte bombázni a Luftwaffe). A németek
egyetlen hónap alatt - a tőlük már szinte megszokott ütemben - több száz
kilométert tettek meg, a várt hadászati siker azonban elmaradt. Tyimosenko
ugyanis - noha kemény utóvédharcokat folytatott - főerőit ezúttal sikerrel
kivonta ki a német csapások elől, és csak Sztálingrád közvetlen előterében
próbált megkapaszkodni. Ebben némi szerepet játszott az is, hogy Zsukov és Vasziljevszkij
marsallok javaslatára Sztálin feladta a merev védelem elvét. Miközben a szovjet
vezérkar augusztus végén hozzálátott a hadászati ellentámadás (Uranusz
hadművelet) terveinek és logisztikai előkészületeinek kidolgozásához, Tyimosenko
visszavonulhatott a Volgához, azzal az utasítással azonban, hogy a Volga vonalát
és főleg Sztálingrádot mindenképpen tartania kell. Szeptember 6-án Paulus
tábornok 6. hadseregének csapatai behatoltak a városba, amelyet a Csujkov
tábornok parancsnoksága alatt álló 62. hadsereg védett. A már rommá bombázott
városban kemény utcai harcok alakultak ki. A németek szeptember 13-án a várostól
délre elérték a Volgát. Minden házért napokig tartó harc folyt, október végére a
város nagy része lényegében a kezükre is került (volt, ahol csak német
peremvonalat csak száz méter választotta el a folyótól, átütő sikert azonban nem
tudtak elérni. Veszteségeik hatalmasak voltak. Július közepe (az offenzíva
kezdete) és november 19. között mintegy 200 000 halottat, 1500 tankot, 1000
ágyut és 1300 repülőgépet vesztettek. |