A sztálingrádi és az azt kiegészítő kisebb szovjet ellentámadások
következtében a németek visszavonni kényszerültek a Kaukázusba korábban betört
csapataikat is (Kleist hadseregcsoport), majd az erős szovjet támadások
következtében február 5-én a Don torkolatánál fekvő Rosztovot is ki kellett
üríteniük. Ezzel egyidejűleg Vatutyin tábornok Délnyugati Frontja - miután
januárban elsöpörte a 8. olasz és a 2. magyar hadsereget - Voronyezs felől
tovább folytatta támadását Harkov felé. Február 16-án
a várost védő I. SS páncélos hadtest kénytelen volt visszavonulni, a szovjetek
visszafoglalták Harkovot. A Vörös Hadsereg célja ekkor már a Dnyeper elérése és Ukrajna teljes felszabadítása volt.
Vatutyin támadó erői azonban február közepére kimerültek, miközben - a válságos
helyzet hatására - Manstein Dél hadseregcsoportja jelentős utánpótláshoz és
(részben Nyugatról részben Kleist "A" hadseregcsoportjától átvezényelt) friss
csapatokhoz jutott. A február 20-án induló ellencsapás során a németek Vatutyin
meggyengült élegységeit bekerítették, ismét egészen Harkovig vetették vissza a
szovjeteket, és március elején körülzárták, majd visszafoglalták a várost. A
Vatutyin Délnyugati Frontjával szomszédos Voronyezsi frontot azonban csak kisebb
erőkkel támadták, így az - komoly erősítéseket is kapva - lényegében megtartotta
állásait. Ezzel egyidejűleg - mivel a főerők küzdelme délen folyt egy akkor
lényegében helyi jelentőségűnek tekintett hadművelettel - a szovjetek Moszkvától
nyugatra Vjazmánál hátrébb szorították a németeket. Így mire elérkezett a
tavaszi olvadás és a mindkét fél átmeneti kimerültsége miatti hadműveleti
szünet, kialakult Kurszk körül az a mintegy 200 kilométeres ív, amely később a
nyári harcok középpontjává vált. |